A Mátrában

Petra szüleivel és öccsével áprilisban Trabanttal ment a Mátrába. Patrik Petra mellett ült a Trabantban. A hosszú útra enni- és innivalót is vittek magukkal.

Mátraházán megálltak pihenni és falatozni. Megették az apró süteményt és a pralinét is. Sokat tréfálkoztak, ötleteket mondtak egymásnak a Trabantban.

• — A téli szünetben majd síelni megyünk — mondta Petra.
• — A Mátrában fogunk síelni? — kíváncsiskodott Patrik.
• — Nem. Sokkal hosszabb útra megyünk, a Tátrába — válaszolta Petra Patriknak.
• — A Tátra egyik csúcsát, a Fátrát is megmásszuk majd, ami nagyon messze van ám a Mátrától — tanítgatta Petra Patrikot.
• — A téli szünetre én is iskolás leszek — mondta büszkén Patrik.
• — Most indulás tovább a Mátra csúcsáig! Szálljatok vissza a Trabantba! — adta ki az utasítást apa és anya.

A mátrai úton a fák ágain sok kis bimbót, a fák alatt pedig néhány bátrabb nyulacskát is megfigyelhettek.

• — Nézzétek egy őzgida! — kiáltott fel Petra.

De az egy pillanat alatt eltűnt, hátra se nézett.

• — Vajon ez az apró őzgida indult a Mátrából a mamájához? — töprengett Patrik.
• — Nem valószínű. A kicsi gida azóta megnőtt — válaszolt Petra Patriknak.

Kis idő múlva apa leállította az autót. A Trabantból apa, anya, Petra és Patrik is kiszállt. A család gyalogosan indult el a felfedezőútra a Mátra csúcsáig.